Petőfi Sándornak nagyon kevés kézirata maradt fenn. Oka lehet ennek az is, hogy a Szabadságharc leverése után, egy Petőfi kézirat rejtegetésért akár halállal is fizethetett a tulajdonos.
A Vaskakas Bábszínházban Werner Krisztina beszélgető műsorában a Szabadság és a Szerelem volt a téma, nagy költőnk születésének 200. évében. A remek hangulatú, tartalmas műsor egyik szenzációja volt a Győrben, magángyűjtőnél lévő ritka Petőfi Sándor vers kézirata. A Tűz eredeti példánya hatalmas értéket képvisel, így nem véletlen, hogy Petőfi őrzésére a Patent Csoportot kérték fel a szervezők.
A szerencsések, vagyonvédelmi cégünk őrizete alatt eredetiben olvashatták ezeket a sorokat:
TŰZ
Nem akarok elrohadni,
Mint a fűzfa a mocsárban;
El akarok égni, mint a
Tölgy a fellegek lángjában.
Tűz kell nékem; víz maradjon
A békának és a halnak
És a rosz poétáknak, kik
Béka módra kuruttyolnak.
Te vagy az én elemem, tűz!...
Sokat fáztam életemben,
Szegény testem sokat fázott,
De meleg volt mindig lelkem. -
Jer, szeretlek szép leányka,
Jer, szeretlek szenvedéllyel;
De tüzes légy! máskülönben
Elmehetsz isten hirével.
Hej, kocsmáros, bort! ihatnám.
Tiszta bort! mert ha vizes lesz:
Megköszönhetd, ha kancsód a
Falhoz vágom, nem fejedhez. -
Csak igy élet ez az élet,
Tüzes lyánnyal, tüzes borral...
És - amit majd elfeledtem -
Nem maradhat még el a dal.
Mondjatok dalt, de tüzes dalt,
Mert szakadjon ki a nyelve,
Ki ugy dalol, hogy dalától
Nincsen a szív feltüzelve.
Nem akarok elrohadni,
Mint a fűzfa a mocsárban;
El akarok égni, mint a
Tölgy a fellegek lángjában!
