Aznap éjjel egyrészt egy hatalmas nyári zápor, valamint az azt követően gyorsan kialakuló pára és köd nehezítette, hogy az elfogószolgálat megtalálja a helyszínt. Másrészt a Patent távfelügyeletre bekötött ingatlan egy sűrű erdő közepén helyezkedett el, ahová csak földutak vezettek. Ennek ellenére a járőr időben érkezett.

A diszpécserközpontba szinte hihetetlen gyorsasággal futott be a riasztás: egy nagy ház szinte minden zónája betörést jelzett. Mintha a behatoló azzal töltené az idejét, hogy egyik helyiségből a másikba rohangál. Az elfogószolgálat azonnal elindult.

Az erdei háznál a járőr betört ajtót talált. Zseblámpák fénye villant, és a feldőlt bútorok zaja alapján indultak el a ház belseje felé. Hirtelen egy férfi rohant el mellettük a sötét folyosón. Amikor felkapcsolták a villanyt, azonnal látszott, hogy a férfi valamilyen szer hatása alatt áll. Annyit még ki tudott nyögni habzó szájjal: „Itt lakom.” Később kiderült, igazat mondott.

A Patent azonnal értesítette a mentőszolgálatot, akik elszállították a zavart, feltehetően tudatmódosító szer hatása alatt álló férfit. Ez az intézkedés akár életmentő is lehetett számára.

A riasztórendszer tehát ezúttal nem egy idegen betörőt jelzett: a tulajdonos – feltehetően a szer hatása alatt – saját otthonába tört be, anélkül hogy kikapcsolta volna a riasztót. Ámokfutását a Patent megállította, így nemcsak a nagyobb anyagi kárt sikerült megelőzniük, de a tulajdonos testi épségét is megóvták.